A norvég fjordok egyedülálló látványához hasonlóan a skandináv ország civil szektora is különleges, amihez nem sok köze van a természetnek, ám annál inkább a történelemnek és a politikának. Az északi országban még az 1850-es években létrejöttek az első önkéntes civil társulások, melyek az élet számos területén segítették a polgárokat, így a nevelésben, a szegénység leküzdésében, de ide tartozott a sporttevékenységek támogatása és a túlzott alkoholfogyasztás elleni fellépés is. A norvég egyház, mint közösségmegtartó erő, már ezekben az időkben is nagy szerepet játszott a civil szerveződések működtetésében, és ez napjainkban hatványozottan érvényes. Az önkéntesség, a szolidaritás, az egészségmegőrzés és az oktatás támogatása szerves része lett a civil szektor tevékenységének még azelőtt, mielőtt a múlt század derekán kialakult gondoskodó norvég állam, amely azóta óriási összegekkel támogatja a civil szervezeteket, segítve ezzel új tevékenységi körök kialakítását is. Ezek közé tartozik a multikulturális társadalom és a demokrácia megerősítése, a menekültek befogadása, humanitárius akciók Afrikában és Ázsiában.
A mindenkori norvég kormányok a civilek szolgálatában állnak, amit mi sem példáz jobban, mint az a több mint 130 milliárd forintnak megfelelő összeg, amelyet politikai pártállástól és ideológiától függetlenül, évente juttatnak el a civil szervezeteknek hazai és nemzetközi léptékű projektjeik megvalósítására. Hogyan írható le napjainkban a közel 120 ezer szervezetből álló, dinamikus és rendkívül sokszínű norvég civil szektor? Ennek bemutatására alkalmas az „Önkéntesség Norvégia” nevet viselő országos civil ernyőszervezet. A teljesség igénye nélkül: a tagok között megtalálhatók az Afrikában jellemző szegénység enyhítésén munkálkodó egyházi szervezetek, a krónikus betegségekben szenvedőket támogatók, az idősek gondozását, az egyedülállókat segítők, a klímavédeleméért, a gyermekszegénység megszüntetéséért küzdő szereplők vagy éppenséggel a norvégiai jazzrajongókat és kutyabarátokat összefogó szerveződések is. Ugyanakkor a jelentős állami pénzekkel átláthatóan gazdálkodó ernyőszervezetben békésen megférnek egymás mellett a radikális Európa-ellenes mozgalmak és a norvég EU-belépésen dolgozó szervezetek is. A civilek számára tehát nem megoldhatatlan feladat a tolerancia, a párbeszéd és az együttműködés gyakorlati alkalmazása; ez utóbbi kapcsán kiemelten fontos számukra a nagy hagyományokkal rendelkező északi együttműködés, amelynek hivatalos norvégiai civil szekciója is van, az Északi Társulás Norvégia képviseletében.
A norvég civil szektor a politikában is aktív: véleményezi a számukra fontosnak tartott törvényjavaslatokat; kritikus hangja eljut a döntéshozókhoz. Mindennapos gyakorlat, hogy a minisztériumok különböző szintű vezetői szakmai kérdésekben egyeztetnek a civil küldöttségekkel. A köz- és európai ügyek iránti aktivitás, valamint az erre jellemző norvég mentalitás más formákban is jelentkezik. Van olyan társadalmi szereplő, amely minden évben odaítéli saját alapítású – „az Év Európaija” elnevezésű- díját azon magánszemélyeknek vagy szervezeteknek, akik/amelyek a legtöbbet teszik az EU-hoz történő csatlakozás ügyében. (Norvégia nem tagja az Uniónak). Idén ez a megtiszteltetés a Norvég Baloldali Pártot érte, amiben a Skandinávián kívül élők számára talán az a szokatlan, hogy a díjat odaítélő civil szervezet vezetőségéből többen az egyik norvég konzervatív pártban dolgoztak korábban. A magyarországi civileknek több lehetőség is adódik norvégiai partnerekkel való együttműködésre, például iskolai oktatás, a szakképzés és az élethosszig tartó tanulás terén az Erasmus+ program keretében.
