Engedtessék meg, hogy hírlevelünk végén a megszokott gyakorlattól eltérően kicsit személyesebb hangvételt üssek meg. De csak egy kicsit. Az apropót az adja, hogy a Fővárosi Bíróság kezemben lévő és 1990. április 6-án kelt végzése szerint az Európa Házat társadalmi szervezetként (lapszéli megjegyzés: első nekifutásra!) nyilvántartásba vették. Vagyis 30 évesek lettünk.
Elég tekintélyesnek tűnik ez a szám ahhoz, hogy az ilyenkor szokásos önelégült és magasztos gondolatok gördüljenek le a klaviatúráról, miközben a szerző a meghatódottságtól kissé fátyolos tekintete előtt három évtized nevezetes civil és nem csak civil eseményei sorjáznak. Hát, ha valami, akkor ez a megközelítés távol áll tőlünk. És nem csak a vírus okozta felfordulás miatt.
Inkább örülünk, hogy 1990 tavaszán is az európai gondolat, az európaiság eszményét tekintettük iránymutatónak. Akkor sem volt ez olyan magától értetődő megközelítés és bár más okokból, de ma sem az. Viszont változatlan meggyőződéssel valljuk, hogy országunk, társadalmunk számára ez az egyetlen járható, közös boldogulásunk felé vezető út. Ennyit a magunkra nézvést változatlanul kötelező jellegűnek tekintett alapvetésről.
Egy biztosan elmondható: nincsenek babérok, melyeken nyugodtan lehet ücsörögni. A temérdek tapasztalat, tudásféle a szemünk előtt válik idejétmúlttá és használhatatlan ócskasággá. Új válaszok kellenek. Ahogy e heti hírlevelünkben is olvasható, részesei vagyunk annak a most lábra kapó összeurópai társadalmi kezdeményezésnek, mely a vezető politikusok által kitalál, Európai jövőjével foglalkozó konferenciát igyekszik állampolgárbarátabbá formálni. Szép feladat.
Köszönet mindenkinek, aki részvételével, ötleteivel, támogatásával, megszívlelendő bírálatával segített bennünket abban, hogy megérhessük a mai napot. A civilbarát európaiság jegyében a folytatásban is számítunk rájuk.
Barabás Miklós
az Európa Ház igazgatója
