A fenti címmel a közelmúltban jelen meg egy az Európai Parlament számára készül tanulmány. Sokak számára talán feleslegesnek tűnhet arról a kérdésről értekezni, hogy vajon valóban súlyos helyzetbe került-e az oktatás és az ifjúság a pandémia miatt, mégis, talán nem indokolatlan egy anyagban összegyűjteni a tapasztalatokat.
A szakmai anyagban részletesen elemzik a sokunk által ismert negatív következményeket (virtuális oktatás bevezetése, otthoni gyermeknevelés, munkanélküliség, fizikai és lelki stressz stb.). A tanulmányban konkrét ajánlásokat is tettek az oktatást és az ifjúságot sújtó válság kezelésére. Mielőtt ezekre röviden kitérünk, le kell szögezni, hogy az oktatás az uniós tagországok hatáskörébe tartozik, ezért nem adható egységes európai megoldás ezen a területen. Az EU ifjúságpolitikája pedig részben az oktatáshoz, sporthoz, részben olyan szektorokhoz kapcsolódik (pl. foglalkoztatás), ahol viszont már van uniós illetékesség. Az EU-nak tehát korlátozott a mozgástere a parlamenti anyagban szereplő, valamennyi ajánlás megvalósítására. Ugyanakkor úgy tűnik, a járvány hatásai talán rádöbbentették a kormányokat arra, hogy most európai szinten kell összehangolni az intézkedéseket. Mindezt igazolják a tanulmány ajánlásai is.
Ennek megfelelően szerepel például az, hogy a kormányok működjenek együtt az oktatás és az ifjúsági szektor képviselőivel azért, hogy az oktatást közösen tegyék alkalmassá a válság kezelésére és ebből a célból hatékony stratégiákat dolgozzanak ki. Mindehhez szükségesek a válság kezelése során szerzett oktatási tapasztalatok, ideértve a partnerségi együttműködéseket is, melyek széleskörű megismeréséhez alkalmas fórumokat kíván biztosítani az EU. Az ajánlásokban szorgalmazzák az on-line tanulást szolgáló eszközökhöz történő hozzáférést, valamint a digitalizációval kapcsolatos fejlesztések, beruházások felgyorsítását. Ezzel a munkával egyidejűleg csökkenteni kell az ún. digitális szakadékot, amely az elégtelen digitális műveltség, valamint az oktatók és a képzők digitális készségeiben mutatkozó hiányosságok miatt hosszú ideje jelen van a tagországok többségében.
Törekedni kell továbbá arra, hogy minden család számára biztosítsák a digitális oktatáshoz és a – fiatalokra összpontosító – digitális képzésekhez történő hozzáférést. Az új oktatási és képzési rendszerekben való részvételkor garantálni kell az esélyegyenlőséget, különös tekintettel az alacsony jövedelmű rétegekre és munkanélkülivé vált fiatalokra. Az ajánlásokban kitérnek a tanulók, a fiatalok és a családok lelki egészségének a fontosságára is, melynek a minőségi és a válságoknak ellenálló oktatási rendszerek egyik pillérévé kell válnia a COVID-19 utáni Európában. Ebből a célból a fiatalok mentális egészségének előmozdítására és fenntartására irányuló bevált gyakorlatok uniós szintű elterjesztését is támogatják az ajánlásokban.
Lehetséges, hogy a felsoroltak kevés új elemet tartalmaznak, azonban az ajánlásokban kitérnek arra is, hogy az EU-támogatások felhasználását át kell gondolni. A 2021-2027 közötti uniós költségvetés pénzeit és a járvány utáni újjáépítést szolgáló forrásokat ugyanis hamarosan folyósítani kezdik; a fenti ajánlások alapján pedig a tagállamoknak az idő szorításában sok ponton át kell alakítaniuk az oktatás és a fiatalok helyzetének javítását célzó fejlesztési programjaikat.
