Az Európai Unió számvevőszéke nemrég jelentést adott ki arról, hogy az uniós intézkedéseknek milyen hatása van a gyermekszegénység elleni küzdelemre. A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem még a 2010-ben megszületett EU 2020 program egyik fő célkitűzéseként szerepelt. A programban leszögezték, hogy 2020 végére 25 százalékkal, vagyis 20 millió fővel kell csökkenteni a szegénységben élők számát. Ez a cél nagy valószínűséggel nem teljesül. 2008-ban a szegénység jelensége 116,1 millió uniós állampolgárt érintett (az EU lakosságának közel 25 százalékát), 2018-ban pedig 109,2 milliót. Ez utóbbi szám 23 millió, 18 év alatti gyermeket is magába foglalt. Az említett statisztikákon minden bizonnyal a Covid-19 válság következményei is változtatnak, ha figyelembe vesszük azt, hogy az elmúlt félévben több millióan veszítették el a munkahelyüket. Az EU-ban a gyermekszegénység elleni küzdelem az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik, tehát nem lehet az egész Unióra kötelező programokról dönteni és azokat végrehajtani. A számvevőszék ezért két megoldást javasol az EU-nak. Az egyik az, ha az Unió, a korábbi gyakorlatával szemben hatékonyabban érvényesíti az ún. országspecifikus ajánlásaiban foglaltakat. Az ajánlásokban többek között javaslatokat tesznek a tagországok részére arról, hogy az egyes területeken milyen átfogó lépésekre, reformokra, kormányzati intézkedésekre van szükség. Az elemzők azonban szkeptikusak a megoldást illetően, mivel az ajánlásokkal általában kevés kormány törődik, miközben azokban eddig keveset foglalkoztak a gyermekszegénységgel.
A számvevőszék ezért azt javasolja az ajánlásokat összeállító Európai Bizottságnak, hogy véleményében, az eddiginél lényegesen nagyobb súllyal szerepeltesse a gyermekszegénység elleni küzdelem ügyét. A szakértők szerint ugyan ez sem jelent valódi megoldást, viszont ily módon a gyermekszegénység ügyét legalább konkrét kormányzati intézkedések meghozatalára irányuló uniós elvárásokhoz lehetne kapcsolni. Ezek teljesítését vagy nem-teljesítését rendszeresen ellenőrizhetné a Bizottság. Erre azért lenne szükség, mert még nem határoztak meg olyan EU-szintű célokat, részcélokat, így módszertant sem, melyekkel mérhetők lennének a gyermekszegénység integrált kezelésével kapcsolatos beruházások eredményei és hatásai.
Ezek a mérési-módszertani elemek ugyanis nélkülözhetetlenek egy olyan új, uniós szintű kezdeményezés vagy politika kialakításához, amely bővíti az EU illetékességét a – közvetlenül a gyermekszegénység visszaszorítását célzó – pénzügyi források terén. Ezzel a megállapítással áll összefüggésben a számvevőszék által ajánlott másik megoldás, amely az EU következő, 2021-2027 közötti időszakra szóló költségvetését érinti, és a gyermekszegénység kezelésére irányuló beruházásokra különítene el forrásokat. Ebben az esetben már érvényesülne az uniós jog, és a Bizottság kontrollálhatná az említett beruházások végrehajtását szolgáló tagállami intézkedéseket.
Az Európai Számvevőszék jelentése magyar nyelven itt olvasható:
https://www.eca.europa.eu/hu/Pages/DocItem.aspx?did=54614
