Pongyola módon fogalmazva „lazára vette a figurát” az Európa Ház és az Európa-nap alkalmából kötetlen – sajnos még mindig online formában – beszélgetést szervezett egy igazi angol (Philippa Dewar), egy született spanyol (Valentina Sanchez Baena) és egy jószomszédi osztrák (Dale André Martin) részvételével.
A meghívottak közös jellemzője, hogy itt élnek közöttünk – a két hölgy magyar férj oldalán – és nagyon szépen elsajátították édes anyanyelvünket. Ezért aztán nagyon jókat és élvezeteseket tudtak válaszolni arra a kérdésre, hogy mi lepte meg őket legjobban érkezésük után és milyeneknek is látnak bennünket, magyarokat.
Megtudhattuk, hogy a túró rudi verhetetlen, de nem tanácsos nyári kánikulában telepakolt bőröndben feladni, amikor hazamegy az ember szabadságra, imádjuk a dokumentumokat (anyja neve?!) és igen! udvariasak is tudnak lenni a magyar férfiak. A bennünket elválasztó szögesdrót akadály katonástól pedig már szerencsére egy rossz álomnak tűnik csupán.
És vendégeink szeretnek itt élni és szeretnek bennünket, bár még mindig nehezen birkóznak meg a tegezés és magázás rejtelmeivel. De már tudnak úgy fogalmazni, hogy „azt kellene csinálnunk…” Kell ennél bíztatóbb civil üzenet Európa-napon?
